Erdélyi barangolások – Útinapló egy felejthetetlen osztálykirándulásról

Időtartam: 5 nap, 2025. május 26-30
Résztvevők: 36 diák, 4 tanár
Téma: Történelem, kultúra és közösségi élmény

1. nap – Hajnali indulás és a legendák földjén

Hajnali 6 órakor álmos, de izgatott csapat gyűlt össze az iskola előtt. Az utazás célja: Erdély kincseinek felfedezése. A busz már várta a 36 kíváncsi diákot és a 4 lelkes kísérőtanárt. A gyerekek izgatottan találgatták, vajon milyen lesz az első határátlépés, a vajdahunyadi vár, vagy a híres Déva vára.

Első megállónk Vajdahunyad volt, ahol egy több mint 90 éves, elképesztő szellemi frissességű lelkész vezetett minket végig a vár minden zegzugán. Történetei szinte megelevenítették a múltat. A gyerekek a mesébe illő udvaron sétálva képzeletben középkori lovagok és várkisasszonyok bőrébe bújtak.

Déva váránál izgatottan hallgatták a Kőmíves Kelemenné legendáját – némelyik arcán meglepettség, másokon együttérzés ült.

Este Nagyenyedre érkeztünk – fáradtan, de boldogan.

2. nap – Erdély szívében, Torockón át

A reggelt a nagyenyedi Bethlen Kollégium és a vár meglátogatásával kezdtük. A két híres fűzfa alatt közös fotókat készítettünk, és megismerkedtünk az itt tanult neves személyiségek életével.

Ezután a Tordai-hasadékhoz utaztunk. A hasadék legendáját és valós keletkezését hallgatva oda-vissza végigtúráztuk a szurdokot. A gyerekek bár nagyon elfáradtak, elvarázsolta őket a nem mindennapi látvány.

A túra után a Tordai sóbányába ereszkedtünk le – szó szerint. 173 lépcsőfokon gyalog jutottunk le és fel is, miközben kihívásként próbáltuk legyőzni saját határainkat. A bánya történelme, kialakulása és működése mindenkit lenyűgözött. Persze a híres „7-et visszhangzó kürtőbe” sem felejtettünk el kiabálni.

Este Marosvásárhelyre érve már mindenki csak a vacsorára és az ágyra tudott gondolni – a nap kalandokkal és kilométerekkel teli volt.

3. nap – Kulturális mélymerülés Marosvásárhelyen

Ezt a napot teljes egészében Marosvásárhely felfedezésére szántuk. A Vártemplom, Kultúrpalota, Városháza – egymást érték a látványosságok, a gyerekek pedig megállás nélkül kattintgatták a telefonjaikat.

A Teleki Téka különösen nagy hatással volt rájuk – sokan itt láttak először kézzel írott, több száz éves könyveket.

A Református Kollégium és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum meglátogatása során több diák is megjegyezte, mennyire szívesen tanulna ilyen inspiráló környezetben.

A nap egyik fénypontja a Petry Látványműhely és Múzeum volt, ahol a legendás családi vállalkozás történetével ismerkedtünk meg, majd megkóstoltuk a híres házi készítésű virslit.

Délután ellátogattunk az Emmaus gyermekotthonba is. Ajándékokat adtunk át, és egy rövid, de szívmelengető közös játékra is jutott idő. Többen ezt a látogatást nevezték meg a nap legemlékezetesebb pillanatának.

Este Kőrispatakra látogattunk, Hunor bácsi szülőfalujába, ahol a világ egyetlen szalmakalap-múzeuma található. Lajos bácsi humoros és tanulságos előadását mindenki élvezte, a napot pedig saját recept alapján készült, fantasztikus lángossal zártuk.

4. nap – Só, székelyek, és Segesvár középkori utcái

A napot Korondon kezdtük, ahol egy sófeldolgozó mestertől tudhattuk meg, hogy több százféle termék készíthető sóból. A gyerekek lelkesen vásároltak szépségápolási és egészségügyi termékeket, valamint persze „vásárfiát” is.

Farkaslakán Tamási Áron sírjánál helyeztünk el koszorút, és sokan elcsendesedve álltak meg a kopjafák között.

A fehéregyházi Petőfi-emlékműnél egy perces néma csenddel adóztunk a költő emlékének.

Délután Segesvárra utaztunk, ahol a középkori vár utcáin sétálva valódi időutazásban volt részünk. Idegenvezetőnk lelkesen mesélt a vár történetéről, miközben a nap már lemenőben volt – a látvány egyszerűen varázslatos volt.

5. nap – Búcsú Erdélytől

Az utolsó napunk érzelmekkel teli volt. Kolozsváron rövid sétát tettünk a Mátyás-szoborcsoport, a Farkas utcai templom és a Bánffy-palota között. Megismertük a híres Babeș–Bolyai Tudományegyetem főépületét is. Fiatal, lelkes református lelkész idegenvezetőnk kiválóan fenntartotta a diákok figyelmét.

Nagyváradon a belvárosi séta méltó lezárása volt utunknak. A gyerekeket meglepte, mennyire európai hangulatú, mégis erősen magyar gyökerű ez a város. A Fekete Sas Palota, a Szent László-szobor és a helyi botanikus kert mind nagy sikert arattak. Megtudtuk, hogy ez a kert tartalmazza a Biblia összes növényét – és az ország egyetlen mamutfenyőjét is, amely még kicsi ugyan, de akár 3000 évig is élhet, és 80 méter magasra is nőhet!

Hazafelé a buszban már csend honolt – csak a motor zúgása hallatszott, és néhány álmodozó sóhaj.

Összegzés

Erdély számunkra nem csupán földrajzi hely volt. Ez az utazás időutazássá vált, történelmi és kulturális kalandozássá, közösségi és személyes élménnyé.

A 36 diák és 4 tanár egy emberként tért haza – gazdagabban, nyitottabban, és rengeteg közös emlékkel a szívében.

„Nemcsak új tájakat láttunk, hanem új szemmel kezdtünk el látni.”

Úti beszámoló – Erdélyi kalandok 2024

2024 Május 6-10  között egy 35 fős csapat, köztük 14–15 éves diákok, valamint négy lelkes tanár kíséretében, Erdély gyönyörű tájain kalandozott, szerzett élményeket és ismereteket. Az öt napos utazás rendhagyó történésekkel, felejthetetlen pillanatokkal teli volt, megmutatva a fiataloknak a történelmet, a természet szépségeit és a kulturális értékeket.

1. nap: Budapest – Nagyvárad – Zsobok – Mezőmadaras

Reggel korán indultunk Budapestből, hogy minél többet tudjunk felfedezni az erdélyi tájakból. Az út során izgatottan beszélgettünk, zenét hallgattunk, és a fiatalok között barátságos versengést indítottunk a legjobb történelmi adatokat fúrók között. Nagyváradon rövid városnézésre álltunk meg, ahol a helyi idegen vezető lendületesen mutatta be a Római Katolikus Püspöki palotát és a Szent László király szoboregyüttesét – sokaknak ez volt az első székelyföldi emlékekkel teli városi séta.

A Zsoboki Református Templom mesélt a helyi hagyományokról, ahová a gyerekek a kalotaszegi dallamokat és népi szokásokat hallgattak meg. Majd a helyi gyermekotthonnak segélycsomagot hoztunk, amelyet átadtunk a helyi gyerekeknek, akik hálából kihívták a mi gyerekeinket egy foci meccsre, amelyet természetes el is fogadtunk, fantasztikus hangulatú mérkőzés volt.

 Este hazaérkeztünk a Mezőmadarasi szálláshelyre, ahol a gyerekek elámulva hallgatták Feri bácsi és a helyi tiszteletes úr történeteit a helyi hagyományokról.

2. nap: Tordai-sóbánya – Tordai-hasadék – Székely Szabadságszobor

Másnap reggel a Tordai-sóbányához indultunk, ahol a fiatalokat lenyűgözte az ipartörténeti múzeum, valamint az egykori üzemek titokzatos hangulata. A túra közben először csak meredek lépcsőkön mentünk le a bányába, majd a mélyben színes sétányokon és csillogó folyókon keresztül barangoltunk.

A gyerekeket az óriási méretek és a rengeteg lépcső nyűgözte le.

A következő cél a Tordai-hasadék volt amin végig mentünk meg vissza, ahol sziklákon mászkálva hallgattuk Szent László mondáját a természeti képződmény kialakulásáról. A gyerekek közül sokan az izgalmas hegymászási próbák során egymást segítve bíztatták a társukat, és sokan már a túra végén azon gondolkoztak, hogy mi lesz visszafele a nehéz terepen.

Este Székelyudvarhelyen a Székely Szabadságszobornál emlékeztünk a helyi történelemre. A fiatalokkal együtt elénekeltük a székely himnuszt, miközben az esti napfény aranylóan simogatta a szobrokat. A nap végén a zenés néptánc foglalkozáson együtt próbálgattuk a Székelyföld népzenéjét, ami mindenkinek jó kedvet varázsolt.

3. nap: Marosvásárhely – Szováta – Korond – Farkaslaka – Csíkszereda

Reggel Marosvásárhely felé vettük az irányt. A Vártemplom és a Kultúrpalota lenyűgözött bennünket, majd a Bolyai Farkas Elméleti Líceumnál emlékeztünk a Bolyai Apa fia párosra.
A nap folytatásában meglátogattuk a Teleki Téka Múzeumot, ahol különösen tetszett a régi kéziratok és térképek kiállítása. A diákok aktívan kérdezgettek az időszámításáról és az erdélyi történelemről. A délelőtti program után a csapat a Medve-tóhoz kirándult, ami a nyári napfényben ragyogva tündökölt. Ott sikerült sok fotót készíteni, és a gyerekek élvezték a természet nyugalmát.

Kora délután Korondra értünk, ahol meglepetésként a helyi fazekas jóvoltából kipróbálhatták a korongozás művészetét: mindenki próbálkozott valami saját kis művecske elkészítésével.

Este Farkaslakán megemlékeztünk Tamási Áronról, ahol a fiatalok mélyen elgondolkodva hallgatták a helytörténeti előadást az író és műveinek jelentőségéről. Közben teljesen véletlenül belebotlottunk a Tamási emlékmű szobor együttes készítőjébe is, akit nagy érdeklődéssel figyeltek a gyerekek. Székelyudvarhelyen végül meglátogattuk a szoborparkot, ahol a történelmi személyek emlékművei között énekeltünk együtt, és mindannyian megtapasztaltuk az összetartozás érzését.

4. nap: Csíkszereda – Csíksomlyó – Madéfalva – Karcfalva – Gyergyószentmiklós – Gyilkos-tó – Békás-szoros

A negyedik napot Csíkszeredában kezdtük, a reggelt a fiúk izgalmasan kezdték ugyanis Feri bácsi énekszóval keltette őket. A Csíki Székely Múzeum volt az első megállónk, érdekes kiállításokat néztünk meg, valamint a csavaros eszű székely emberekről hallgattunk autentikus előadást. Ezután a nagy napról szóló zarándokhely, a csíksomlyói kegytemplom felé indultunk, ahol mindenki csodálattal tekintett az imádságos légkörre.

Délelőtt a Madéfalvi veszedelem emlékhelyén azon gondolkodtunk, hogyan változott az élet a faluban az évszázadok során. A gyerekek kérdezgettek a helyi legendákról és sztorikról, majd a Karcfalván álló, évszázados vártemplomot is meglátogattuk. Este a Gyilkos-tónál izgatottan fotóztuk a víz tükrében tükröződő fatörzseket és a környék érdekességeit, majd a Békás-szorosban szűk és izgalmas utat tettük meg gyalog, ahol a fiatalok nagy lelkesedéssel másztak a sziklán, néha egymás hátán.

5. nap: Mezőmadaras – Pusztakamarás – Válaszút – Kolozsvár – Budapest

Az utolsó napon megkezdtük az utazást visszafelé. Első megállónk Pusztakamaráson volt, ahol Sütő András emléktáblájánál a diákok meghatódva hajtottak fejet, és kérdéseket tettek fel az író életéről. Ezután Kolozsvár felé vettük az irányt, ahol megkerestük Mátyás király emlékhelyeit valamint a gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták Hunor bácsit aki élt ebben a városban, és a helyszínen készült több fénykép, hogy később is emlékezhessünk erre a különleges multikulturális városra.

A hazafelé tartó úton a gyerekek már meséltek egymásnak és a tanároknak az élményekről, de mindannyian tudtuk, hogy ez az utazás nemcsak az úticélokról szólt, hanem közös élményekről, új barátságokról és a kulturális örökség mélyebb megértéséről is.

Zárszó:
Ez az öt nap olyan élményekkel és barátságokkal gazdagította a fiatalokat, amiket csakis személyesen lehet megtapasztalni.Az űrlap teteje